Polgárőrök találták meg az elveszett bécsi kutyát

2015.11.06 20:57

 Bécsből látogatott haza a minap Makóra Kerekes Ferencné sógornője, aki magával hozta kedvencét is. A másfél éves angol terrierje azonban elszökött. Két nap után találták meg a polgárőrök Terryt.

– Nagyon hálás vagyok a polgárőröknek. Már nem is bíztunk abban, hogy Terry előkerül – mondta pénteken a Fecske és a Tulipán utca sarkán Kerekes Ferencné, akinek a Bécsből hazalátogató sógornője veszítette el a kutyát. Terry nem egy közönséges kutya. A másfél éves törzskönyvezett angol terrier kannak még útlevele is van. Pénzbeni értéke több száz euróban mérhető. 
Az állat szerdán veszett el. Gazdája temetőlátogatásra jött haza, kedvence a katolikus temetőnél veszett el. Kiugrott a kocsiból, amit a gazdája nem vett észre, éppen ezért arra gyanakodott, hogy valaki segített neki a szökésben, amíg ő a sírnál járt. Amint felfedezte, hogy az állat nincs meg, szólt az ott járőröző polgárőröknek, akik keresték, de nem jártak sikerrel. Később Kerekes Ferencné sógornőjével még éjszakáig kutatott a kutya után – hiába. Pénteken a gazda nem tudott tovább várni, vissza kellett indulnia Bécsbe.

 

  Horváth Erika, Kerekes Ferencné, Perepelicza István és a megkerült szökevény, Terry. A szerző felvétele 

A sors különös játéka, hogy pénteken ugyanaz a két polgárőr ügyelt a rendre a görögkatolikus temetőnél, akik szerdán a katolikus temetőnél is ott voltak, a kutya pedig épp ott bukkant fel. A két temető ugyan elég messze van egymástól, Horváth Erika és Perepelicza István azonban egyből arra gondolt, ez lehet a keresett kutya. Az egyik lábára ugyanis sántított, és ez volt az egyik ismertetőjegye – nemrégiben ugyanis csípőprotézis-műtétje volt.
– Játékos, barátságos kutya, de nem volt könnyű megfogni, több száz méteren át kergetőztünk, mire sikerült – mondta Horváth Erika. Fel is hívták azonnal Kerekesnét, aki a kutyust meglátva könnyes szemekkel hálálkodott, s mindjárt hívta is a jó hírrel a sógornőjét, aki azonnal visszafordult Bécs-
ből Makóra.

Forrás: delmagyar.hu

Feltette: Magyari Béla